Magyar Kultúra
Tisztelt Áporkaiak, Kedves Barátaim!
Kultúránk Ünnepén álljunk meg egy percre a hétköznapi élet lüktető rohanásában. Gondolkozzunk el azon, mit ért el kis nemzetünk a Kárpátok medencéjében. Ami a legfontosabb: megmaradtunk. Ellentétben a hunokkal, gepidákkal, vizigótokkal, a rómaiak által is rettegett más jeles népekkel.
Nemcsak háborúk fenyegettek. A magyar nyelvet sokáig alkalmatlannak tartották irodalmi és tudományos gondolatok kifejezésére. Egyik első nyelvemlékünkből, a tihanyi kolostor alapító leveléből idézek: fehervvaruu rea meneh hudu utu rea. Ma már nem sokan értenék meg, ha valaki így kezdene csevegni. A középkorban a közélet, a kultúra nyelve a latin, az újkorban a német. Komoly veszély volt a magyar nyelv, a magyar kultúra elsorvadása. De a 18.-19. század fordulóján feltámadt a nyelvújítók nemzedéke. Közöttük a nemzet lelkületét talán legjobban megélő koszorús költőnk, Kölcsey Ferenc. A nagy költő 1823 január 22-n fejezte be azt a versét, mely talán legjobban fejezi ki a népünk érzelemvilágát. Ez a költemény 1989 óta hivatalosan is a magyar kultúra szimbóluma.
Világhírű zeneművészeket, festőket, építészeket, írókat és táncművészeket adtunk a világnak. Klebelsberg Kúnó szerint nem a kard, hanem a kultúra teheti naggyá a magyar nemzetet, és ez a mondat éppoly helytálló ma, mint 80 éve volt. Sőt, még inkább aktuális az Unióhoz tartozásunk fényében, ahol minden nemzet értékeinek megőrzésére törekszik.
Nem lehet mindenki művész, de nekünk, áporkaiaknak is megvan a magyar kultúra ápolásában a magunk feladata. TV nézés helyett menjünk el néha színházba, nézzünk meg gyermekeinkkel egy kiállítást, a mindennapokban igyekezzünk szépen beszélni.
Panaszra azonban nincs okunk. Áporka a hasonló kistelepülések között a kultúrában is jeleskedik. Van társadalmi munkában megépült iskolánk, közösségi házunk. Vannak tehetséges és áldozatkész tanáraink, akik a jövő nemzedéke érdekében, és valamennyiünk épülésére időt és fáradságot áldoznak az áporkai kultúráért. Köszönet illeti a műsor második részében fellépő Őszidő Nyugdíjas Klub tagjait is.
Legyen Kölcsey szava egyben a végszó: "Törekedjél ismeretekre, melyeket ítélet s ízlés vezérel. Ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret őriz meg a felületességtől; ízlés pedig adja azon kellemes színt, mi nélkül a tudomány setét és zordon."
Tisztelt Áporkaiak, Kedves Barátaim!
Isten éltesse a magyar kultúrát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!